- Szóval, akkor biztos nem bánod? Annyira nehéz volt megkérdezni.

- Figyelj, legjobb barátnők voltunk, igaz hogy egy darabig nem láttuk egymást. De bennem akkor is mély nyomot hagyott a barátságunk.

- Örülök, hogy így gondolod, és ígérem, nem leszek terhetekre.

- „Nem hiszem el! Még most jött ide a csaj VENDÉGSÉGBE, és én máris ehetek a kanapén.. -.- „

- Én most megyek, és még egyszer köszönöm Lulu, hamarosan jelentkezem.

- Nehogy megköszönd még egyszer, mert a végén meggondolom magam :D

- Örülök, hogy ismét találkoztunk Lola. Majd látjuk egymást.

- De ha nincs kedved és időd, akkor nem muszáj jönni.

- Lola fejezd be! Tudod, hogy bármikor szívesen látunk Am.

-A testvéred eléggé fura volt. Nem kedvel?

- Ne beszélj butaságokat. Biztos, hogy kedvel, csak rossz napja van.

- Remélem, hogy csak ennyiről van szó.

- Most viszont tényleg rohanok, legyél jó, Szia.

- Rendben, vigyázz magadra, Szia.

- Miért kellett idejönnie? És még van képe jópofizni?

- Nyugi már Lola. Az az eset még a gimiben volt. Hány év is telt el azóta? Vagy 8 év. Felejtsd már el. Fiatal volt.

- Én is az voltam, de én mikor nyúltam le bárki pasiját is.

- Amúgy meg, mit akart?

- Beszélgetni, meg hát..

- Hát én ezt nem hiszem el..chh..így is szűkösen férünk, ez meg kitalálja, hogy ideköltözik. Az én okos testvérem meg be is fogadja, nekem meg mindig az orrom alá dörgöli, hogy nem kötelező itt lakni, meg el is mehetek.

- Ugyan már Lola.

- Elég volt Laura. Egyébként meg csörög a telefon.

- Igen!?

<<Előző Rész                                                                                               Következő Rész>>