- Tudod, hogy milyen régóta vágyom erre a pillanatra?!

- Szeretlek!

Csodálatos pillanatokat éltünk át együtt már a suliban is. De talán a igazi tűz most gyulladt ki kettőnk között.

Teljesen szabadnak éreztem magam. Nem törődtem a külvilággal,csak kettőnkre koncentráltam, de szerintem ezzel Ő is így volt.

Még sosem volt ilyen szenvedélyes. Sosem csókolt így, ahogyan most. Most döbbentem rá igazán, hogy mennyire fontos is nekem. Tudja, hogy mire vágyom, ismeri minden porcikámat. Csodálatos minden dologban, és a minden nem tág fogalom, ha róla van szó. Életem legjobb 1 óráját töltöttük el együtt a kanapén…

De ez az egy óra hamar eltelt, és már itthon is volt az akkor 2 elfelejtett személy.

- Csodálatos volt. Élvezem ezt az 1 órát. Talán..többször is tölthetnénk el kettesben egy kis időt, de talán már nem csak a kanapén. ;)

- Szeretlek!

*5 perccel később*

- Lola, hazajöttünk!

- Oké, várjunk. Te miért vagy fehérneműben?

- Öhm..öhm..Tudod, melegem volt. De beszéljünk rólad, milyen volt?

- Mi milyen volt?? o.O :$

- Hát a fürdő. Nem ott voltatok?

- Ja, de, igen, persze. Ott voltunk.

- Nah?

- Mi nah??

- Milyen volt Lulu? Tudod, a fürdő ahol voltatok.

- Jah, hogy az. Jó volt.

- Egy kicsit bővebben.

- Ne faggass már, fáradt vagyok.

- Jól van, bocsánat..

- Te ne haragudj, kicsit feszült vagyok, nem nagyon tudtam ellazulni a fürdőben.

*Pár perccel később*

- Elég feszültnek tűnsz. A fürdőben még nem voltál ilyen ;)

- Kérlek Amanda, ezt most ne.

- Oké, nyugi. Mély levegőt.

- Figyelj, én nem tudok Lola szemébe hazudni. Nekem ez nem fog menni.

- Légy erős Laura. Nem tudhatják meg. Még egy darabig nem…

- Mit nem tudhatunk meg? :D

<<Előző Rész                                                                       Következő Rész>>